[Torte'net-Prontok] Egy Halloweeni e'jszaka'n 1.

Ha nem bírod követni a novellát akkor kattints az eredeti linkhez  atelier801.com/topic?f=…
Szereplőkhöz  [Torte'net-Prontok] Egy halloweeni e'jszaka'n
Folyamatosan fogom frissíteni a részeket.
A szereplők és a történet hozzám tartoznak, ha a valósággal egyezik az csak a vélemény műve.

Jó szórakozást!

A kezdet:

Minden ott kezdődött, hogy egy terhes egér anyuka megszülte az egér-ujszülőtett pont Halloweenkor. Egyeseknek ez balszerencsét számított, másoknak mázlit. Nagyon sokan szerették a Halloween-t főleg a gyermekek. Beöltözhettek különféle szörnyetegeknek, hogy cukorkát gyűjtsenek. A Halloween-re született gyermek imádta az ünnepet. A szülők elhatározták, hogy minden évben fognak csinálni az egérlányukról 1-1 fotót, hogy emlékezzenek mindenre, de eközben pár évvel később bepottyant még egy gyermek. Ez a gyermek már fiú volt.
A nővérét Stellának hívták az öccsét meg Luisnak. Együtt nőttek fel, kiskorukban majdnem mindent együtt csináltak. Szerették egymást, mint két testvér csak olykor sírás és verekedés is volt ez volt a gond, de minden veszekedés után lecsillapodtak a gondok.
Halloweenkor az apjukkal mentek cukorkát gyűjteni míg az anyukájuk otthon maradt. Így nőttek fel évről, évre és egyre távolabb is.
Már eléggé sok veszekedés volt, de ez nem azt jelenti, hogy nem is szerették egymást. 
Így kezdődik a történetünk Stellával és a családi köreivel kapcsolatos élményekkel. Ekkor már Stella 14 éves volt, Luis meg csak 7. Stella megkomolyodott, Luis meg inkább csak játszódott a nővére türelmével.

   

Az óvodai élmények:

Az egér óvodában istenítették Stellát, nagyon szerették. Mindenki barátságos volt mindenkivel. Szerettek együtt játszani. 
A kis egérkék szerették Stellát és mindig ha a köreiben volt Stella akkor csak a halloween-ről beszélgettek. Az egérgyerekek közül senki-sem közösítette ki, de viszont az óvónők nem szerették az egérlányt. Mindig azt mondták, hogy ha egy egér halloweenkor mer születni abból csak baj lehet. Mindig sugdolóztak rajta, míg Stella barátságos maradt.
Amikor jött egy új társuk a gyerkőcöknek akkor szegény Lucy nagyon félénk volt és egy kicsit hisztis is. Egy egérfiú oda-adta a sáros kisautóját a lánynak ő meg viszont eldobta sírva. Stella ezt meghallotta és segíteni akart rajta ő is tiszta sáros volt, de nem érdekelte. Oda is ment.

Stella: Szia, mi bánt?
Lucy: Hagyj békén!
Stella: Nem hagylak békén. 
Stella előkapta a régi babáját és oda adta Lucy-nak.
Stella: Tessék. -mosolygott. Remélem ez segít.
Lucy felpattant.
Lucy: Miért adod nekem a babádat?
Stella: Ez egy plüss, nagyon szerettem de láttam, hogy neked egy társra lenne szükséged. Tudom, hogy nehéz most az első pár lépés, de ne aggódj míg én élek. -mosolygott.
Lucy lányosabb volt, Stella meg fiúsos stílusú.
Stella nyújtotta a kezét, Lucy meg bólintott egyet és megfogta a kezét. Ekkor kezdődött el a barátság köztük.

   

A mai furcsaság:

Mentünk együtt suliba Lucy-val.
Lucy: Várod már a Halloweent!? **
Stella: Ez milyen kérdés máár? Persze, hogy várom! Imádom!
Mikor beértünk együtt az egér-iskolába, leültünk a szokásos helyünkre és vártuk a többieket.
Stella: Mikor jönnek már a többiek?
Lucy: Nem tudom.
Elkezdett szemeregni az eső.
Stella: Mh.. Ez fura.. Mikor jöttünk a suliba egy árva felhő sem volt az égen.
Lucy: Fura az időjárás. **
Stella: A legfurább. **
10 percet vártunk, hogy jöjjenek a többiek de sehol senki. Ekkor elhatároztuk, hogy bemegyünk. Utána láttuk, hogy mindenki már bent volt, mi meg csupa vizesek voltunk.
Tanárnő: Jesszus! Ti eláztatok!
Egymásra néztünk.
Stella: Nem nagy dolog.. **
Le dobtuk a cuccainkat az osztályterembe és a radiátornál kellett szárítkoznunk.
Lucy: Te meg mit csinálsz?!
Stella: Le ültem a radiátorra. Mert?
Lucy: Le fog szakadni.
Stella: Nöm baj. *c:*
Lucy is fel akart ülni. Elhúztam onnan a farkincámat.
Stella: Héé! Azért ne ülj rá. **
Lucy: Bocsi. ** Milyen kajád van?
Stella: Megnézem. **
Nagy nehezen előkotortam. Lucy meg elővette az ő sajtos szendvicsét és cseréltünk.
Lucy: Fincsi! **
Stella: Úgyszintén! **
Mikor ökölbe szorítottam a kezemet kicsikét elkezdett felforrósodni, azonnal lepattantunk a radiátorról.
Lucy: Ez mi volt?!
Stella: Nem tudom.. **
Lucy: Az összes radiátor hideg, ez meg itt felforrósodott.. *:I*
Stella: Én sem tudom, mi lehet az.. 
Vállat vontam és leültem egy puffra. Lucy meg egy székre. Az óra lassacskán elkezdődött, nagy nehezen eltelt, de szerencsére eleget nevettünk az osztállyal. A mai napra elég is volt ennyi..

      

Az álom eredete:

A következő nap úgy keltem fel, hogy eléggé sikítottam. Az öcsém be is jött.
Luis: Jól vagy nővérkém?
Szegény öcsém reszketett az ajtóban.
Stella: Oh, igen. Csak rosszat álmodtam.
Oda jött mellém és le-is ült az ágyamra.
Luis: És mit?
Stella: Csak annyira emlékszem, hogy apu és anyu meghalt.. Te meg...
Összegyűrtem a takarómat, elkezdtem pityorogni. Öcsém megölelt.

Luis: Ne sírj, ez csak egy álom volt.
Stella: De mégis valóságos volt..
Luis letörülte a könnyeket az arcomról.
Stella: Hány óra van?
Megnéztem a digitális órámat. El is késtem a suliból. Kiugrottam az ágyból hírtelen, de utána jutott eszembe, hogy nincsen első órám.
Luis: Anyu csinált melegszendvicset.
Stella: Sajtosat?
Luis bólintott. Megfogtam az öcsikémnek a kezét és kirántottam az ágyamból. Le is ültünk reggelizni.
Kata: Látom kicsikét elaludtad magad.
Faltam a reggelit és bólintottam egyet. Reggeli után máris öltözködtem.
Kata: Ugye te is tudod, hogy elkel vinni a kisöcsédet az óvodába?
Stella: Elfelejtettem! ** Hát öcsi akkor öltözzé. **
Mindketten felöltöztünk, pakoltam neki ennivalót. Meg akartam fogni a kezét, de ő viszont nem engedte.
Luis: Már nagy korú vagyok!
Stella: De nálam nem nagyobb. És, ha valami baj történne veled az anyánk rajtam veri el. Nah, add ide a kezedet!
Akaratára ellenére akkor is megfogtam a kezét. Mikor mentünk a járdán akkor láttam a Luis arcáján, hogy valami baj van.
Stella: Mi a probléma? Valami baj van?
Nem szólt egy szót se.
Stella: Mond el. Miért nem akarsz óvodába menni?
Luis: Mert félek.
Stella: Mitől?
Luis: Az egyik..
Stella: Óvoda társadtól?
Luis: Nem!
Stella: Hanem?
Luis: Ott vannak olyan fiúk is akik engem el szoktak verni.
Stella: És ezt mégis miért nem mondtad el nekem!?
Luis: Mert ciki..
Stella: Ki az aki cukkolni mer téged?
Luis rámutatott pár gyerekre.
Stella: Ők?
Luis: Igen..
Stella: Még a velő csontomon is sokkal több a hús. **
Luis felmosolyodott.
Stella: Egyiknek ismerem a bátyáját.
Luis: Tényleg?
Stella: Igen. Segítenem kellet fizikából és matekból neki.
Mikor befordultunk volna a sarkon hirtelen neki mentem egy fiúegérnek. Fogtam a fejemet.
Jeremy: Sajnálom.
Nelly: Nyugi bátyó!
Felvettem a szemüvegjét és odaadtam a mancsájába.
Stella: Nem esett semmi baj?
Jeremy felvette a szemüvegét és elállt a lélegzete.
Nelly: *csettintett egyet* Bátyó ébredj!
Jeremy: Semmi. Sajnálom.
Jeremy segített nekem felállni.
Stella: Semmi baj és köszönöm. **
Jeremy: Ennyi tisztesség csak van bennem, hogy segítsek neked felállni. **
Stella: **
Nelly: Jeremy!! Mennünk kell az óvodába!
Jeremy: Tényleg!
Nelly: Szóval Jeremy? **
Jeremy: Igen. ** Téged hogy hívnak?
Luis: Stellának! *:I*
Jeremy: Szép név! **
Stella: Köszi! **
Luis: És téged?
Nelly: Nellynek!
Luis: Engem csak hívjál a vagányegérpasidnak! **
Nelly hamar el is pirosodott. Mi meg csak néztük Jeremyvel.
Jeremy: Te is az óvodába viszed, az öcsédet?
Stella: Jup.
Jeremy: Akkor mennyünk együtt! **
Stella: Oké! **

   
Luis megvédése:

Jeremyvel bevittük a kistesónkat. Mikor kijöttünk, vissza is kellett volna fordulnom.
Jeremy: Hová mész?
Stella: Egy pillanat!
Futottam arra a pár gyerekre, akik bántalmazzák az öcsémet.
Stella: Ti vagytok azok akik, bántalmazzák az öcsémet!?
Leo: *mefordult* ...
Stella: Ide figyeljetek, ha bármi egy foltot is meglátok rajta, ha egy haja szála is gördülni fog. Akkor elfenekellek titeket..
Sándor: És?
Leo: Ki-vagy te? Hogy nekem dirigálsz?
Stella: Ide figyelj Leo és a haverja, ha megint szemtelenkedni fogtok velem mancsom mozdul pofád torzulni fog.
Ezt már igazán halál-komolyan mondtam.
Sándor: Elnézést. **
Leo: Ne! Várj! Mi!? Honnan tudod a nevemet?
Oda hajoltam egészen közel hozzá.
Stella: A bátyádat tanítottam.. Onnan. Kápisko?
Leo: És akkor miért gondolod, hogy mi Sanyival szoktuk verni az öcsédet?
Stella: Onnan, hogy eléggé ismerem és megtudom különböztetni hogy ő mikor hazudik és mikor mond igazat. Csak szólok **
Kacsintottam egyet és elmentem. Nehogy már a lekvár főzze a nagymamit! Nem hagyhattam annyiban, hogy az öcsémet bántsák..
Jeremy: Nah? Hogy sikerült?
Stella: Halottad?
Jeremy: És láttam is.
Stella: *:I*
Jeremy: Nyugi, én is ilyesmit tettem volna a helyedben. **
Stella: Köszi. **
Jeremy: Amúgy melyik suliba jársz?
Stella: Óvoda mellettibe.. ** Te?
Jeremy: Kb. 17 km-erre.. **
Stella: Anyám.. ** 17 km, az nem semmi. Én szinte nem is tudnék elszakadni otthonról. ** Amúgy milyen tanuló vagy?
Jeremy: Tippeld meg te. **
Stella: Olyan "kitűnős" kinézeted van. **
Jeremy: Ez már csak természetes. ** Ha valamit nem értesz vagy segítség kell, én mindig itt vagyok.
Stella: Köszi. ** Sajnálom, de már mennem kell suliba, ha akarsz elkísérhetsz.
Jeremy: Mh.. Jó ** Úgy sincs még órám. **

   

Értekezlet:

Az úton egész idő alatt arról számolt be Jeremy nekem, hogy én milyen aranyos vagyok. Hízott a májam. Jó tudni, hogy valakinek ennyire tetszek. Ez aranyos tőle.
Mikor beértünk a suliba akkor a többiek azonnal lecsaptak ránk. Minden félét kérdezgettek.
Stella: Köszi Jeremy, de sajna mennem kell.
Lucy onnan rángatott el.
Jeremy: Semmi baj. ** Menny csak.
Lucy: Kiez?
Stella: Össze futottunk. Szó szerint. **
Lucy: Cukiii! * *-* * Na és?
Stella: Mi és?
Lucy: Volt csók?
Stella: Nem. Nem is akarok tulajdonképpen fiút.
Lucy: Naaah! Ne mondj ilyet!
Egyik bunkó osztálytársam megszólal.
Liza: Na mi van!? Van pasikád?
Stella: Mért nem foglalkozol a saját dolgoddal? Rajongóm? **
Liza: Hogy én rajongód!? Chh...
Stella: Mindig belém kötsz szóval rajongóm vagy. **
Liza behisztisedett és elment onnan.
Liza: Gyere Jeny!
Lucy: Nah és hol tartottunk?
Stella: Ott, hogy mennyünk be az osztály terembe mert mindjárt becsöngetnek. **
Meg is szólalt azonnal a csöngő. Lucy nem lepődött meg rajta. Be is mentünk, mindenki elfoglalta a sajátos kis helyét. Mivel nagyon sokan voltunk az osztályban, annyira hogy nem is volt több szék csak puff, de azzal is beértük. Mikor bementünk nem volt semmi ülőhely így inkább felültünk a radiátorra.
Lucy: Remélem nem fog megint felforrósodni.. **
Stella: Jah! **
Az osztályfőnök bejött és mindenki elcsendesedett.
Osztályfőnök: Nos a kirándulással kapcsolatban van egy jó hírem és van egy rossz. Melyikkel kezdjem?
Egyik fiú: Legyen a jó!
Osztályfőnök: Oké! A jó hír, hogy nem találtunk szállást és az égbolt alatt fogunk sátorozni.
Mindenki: Eeeeeeeeeeee....
Osztályfőnök: Naaa! Hát nem örültök?!
1 fiú: De nagyon..
Osztályfőnök: Lelkesedés deák fokon! Imádom! **
Stella: És a rossz hír?
Osztályfőnök: Hogy halloweenkor megyünk el.
Mindenkinek nyitva maradt a szája én meg felpattantam örömömben.
Stella: Ez aaaaaz! Bye, bye!
Osztályfőnök: Miért nem tudtok így örülni, mint Stella?
Liza: Mert ő megint más!
Stella: * -.- * Senkisem kérdezett!
Liza: És téged!?
Felidegesített Liza. Ökölbe szorítottam a mancsomat, a földet bámultam és hirtelen Liza vízespalackja kidurrant. Mindenki elkezdett nevetni Lizán. A csöngő után azonnal megnyugodtam, hogy nem kell egy levegőt szívnom vele. 
Mindenki kiment a teremből.
Stella: Várj Lucy!
Lucy megállt. Oda mentem a tanárhoz.
Stella: Elnézést Tanbá. Meg tudhatnám, miért megyünk pont halloweenkor kirándulni?
Osztályfőnök: Miért nem örülsz?
Stella: Nem erről volt szó.
Osztályfőnök: Hát az igazgató nagyon örülne, hogy kicsit megragadjon bennetek az élmény és ezért gondolta, hogy pont a horrorisztikus ünnepkor megyünk együtt kirándulni.És ez kötelező.
Lucy: Mi!????? *oda futott a tanárhoz* Hogy érti, hogy kötelező!? * *
Stella: Ugyan nem halottad? Egy élmény lesz! **
Osztályfőnök: Igen, mert a mai fiatalság azt se tudja mi az a könyv és bele van merülve mindenki az okos telefonba. De a következő órán mindent elmondok. Nah hagyjatok! El kell mennem megbeszélésre.!
Az osztályfőnökünk éppen kiakart volna menni, de vissza nézett.
Osztályfőnök: Jah és arra számítsatok, hogy fel fognak titeket mérni és megtanítanak párra. Eljön ide a katonaság, nem sokára.
Megakadt a szavunk.

   
Információk:

Egymáshoz fordultunk Lucyval.
Stella: Katonasáág!?
Lucy: Hogy jöhet ide szóba?!
Stella: Nem tudom, van ötlet?
Egyik ügyeletes benézett a terembe és kiküldött minket az udvarra. Leültünk az egyik padra.
Stella: Jó, gondolkozzunk! Miért jönne ide a katonaság?
Lucy: A macska és egér polgárháború azt mondták, hogy ide nem ér el.
Stella: Tényleg ezt mondták.. De gőzöm sincs, mért jönnének ide. *:/*
Lucy: Úgy érzem eljött az én időm! *:I , felállt a padról*
Stella: Na neee! **
Lucy: Ki kell, hogy faggassam a tanárt! Erre készültem óvoda óta! De csak mikor becsöngetnek. **
Lucy vissza ült a padra, egy kis idő múlva be is csengettek. Az osztállyal be akartunk volna menni a termünkbe, de egy tanár oda futott hozzánk és azt mondta, hogy most tesi lesz. Elmentünk 2 km-errel arrébb, mert a tesi terem egy másik kis faluban volt. Átsétáltunk együtt, lecuccoltunk és be mentünk a tesi terembe.
Tesi tanár: Viígyáz! Jelentést kérek.
A legnagyobb egér jelentett.
Tesi tanár: Most azért lett nektek tesi órátok ilyen hamar, mert egy kicsit meg bonyolítottuk az órarendeket. Mivel ti sámánkodásra jelentkeztetek, így muszáj minél hamarabb kiképezni titeket. Szóval ez azt jelenti, hogy felnőtt korotokban ne legyenek nektek gondok a megidézéssel és segítsetek majd az összes többi egérnek eljuttatni a sajtot a célállomáshoz! Van kérdés!?
Lucy: *feltette a kezét a tanár meg felszólította* Igaz ez, hogy ide jön a katonaság?
Lucy minden kérdéshez magabiztosan állt hozzá. Mindenki meglepődött.
Tesi tanár: Igen! Azért, mert ahova mentek majd kirándulni! Ugye ez hellovénkor lesz. És ott gondok vannak a háborúval, gyilkolással, fegyverzettel és rabolással. Ezért kell nektek önvédelmet tanítani. Ezért jön ide a egér-katonaság. Majd lesznek külön órátok is!
Egyik fiú megszólalt a sorból: Igaz ez, hogy mi vagyunk az utolsó ilyen osztály??
Tesi tanár: Nem. Hát most igen. 50 évente szoktunk 40 fős osztályt indítani sámánkodásra, és ti pont belecsöpetetek! De aggodalomra semmi ok! A szüleitek úgy gondolták, hogy sokkal több rejlik bennetek, mint ahogy ti gondoljátok.
Stella: De ezt, hogy érti? Szellemekkel fogunk harcolni?! * .-. * Ez fizikailag is képtelenség! Nem hogy mentálisan..
Az egész osztály elkezdett kuncogni.
Tesi tanár: Nem. Szelemet fogtok egyszer idézni, tárgyakat, beszélni fogtok a holtakkal meg ilyen furcsaságok.. Én nem erre jelentkeztem én egy volt katona vagyok!
Stella: Hogy osztaná fel az egész egérbirodalmat?
Tesi tanár: Egy piramisban ábrázoltam őket, de most nem fogom előkutatni.. De elmondom. 1. helyen áll: Sámánok, ez lehet 1 vagy 2 esetleg több, de a tömegből 1 felemelkedik a többi közül.
2. Harcosok. Ebben benne vannak az okosok és az erősek is.
3. Sajt begyűjtők. Ebben a rétegben sokkal több van, mint az első vagy a másodikban. A második hely vagyis a "Harcosok" ők inkább a birodalmunkat védik.
Stella: Ennyi?
Tesi tanár: Nem. Mert viszont van egy 4. réteg is!
Jeny: És az mégis mi?
Tesi tanár: Ebben a rétegben kevesebben vannak, mint a legelsőben viszont.. Nagyon erősek- mondjuk úgy, hogy ez a réteg inkább egy másik dimenzióban élnek, mint a lelkek, démonok, stb... És még nem láttam olyat, hogy vissza tért volna épségben vagy találkozott már velük. Ezért nem feszegetjük a húrokat és csak beszélgetnek velük a sámánok. Ennyit tudok. Bár ez a negyedik réteg inkább csak felvetés.. A butuska egérkéknek a képzeletükben rejlik az igazság, pillanata.

   
Halálközeli élmény:

Az óra után mindenki már elment kivéve én és Lucy. Oda mentem a tesi tanárhoz.
Stella: Elnézést, Tanárúr!
Tesi tanár: Igen?
Stella: Azt akarnám megkérdezni öntől, hogy nem mesélne tovább? Mert igen csak érdekes lenne.
Lucy: És legalább tanulnánk is valamit.. **
Tesi tanár: Természetesen. Látom kifulladtak.
Stella: Nem is kicsit.
Tesi tanár: Noh, mennyünk az ebédlőbe.
Mielött beültünk volna az ebédlőbe, körbe sétáltuk az egész sulit. Folyosókon voltunk.
Stella: Ez tök fura.
Tesi tanár és Lucy: Mi?
Megfordultam és láttam, hogy a kis egérkék játszottak.
Stella: Hogy-hogy egybe van kötve a tesiterem már mint az épület az alsósok épületével?
Tesi tanár: Ti is ide jártatok. Nem emlékesztek?
Stella és Lucy: Őőőő, nem. Pont nem.
Tesi tanár: Mert még csak nektek a test és a lelketek volt a tudás mármint a felfogás a dolgok eseményéről még nem voltak nektek, bennetek.
Stella: Ezt hogy érti?
Tesi tanár: Úgy, hogy amikor megszültetek akkor még csak egy test volt és egy lélek összekötője. Ezért nem emlékeztek a gyermekkorotokra, mert ez kimaradt mindenkinek az életéből. És csak 6 vagy 7 évesen kezdtek emlékezni mindenre. Ekkor a tudás mármint a lét forma testet ölt bennetek.
Lucy: * 0.0 * Jó ezt értjük.. Lapozzunk.
Tesi tanár: Majd később találkozzunk az ebédlőben, fiatalok!
Azzal elment. Hirtelen megálltam.
Lucy: Miért álltál meg?
Stella: Te nem érzed?
Lucy: Mit?
Stella: Egy lelket érzékelek. Itt a közelben van.
Lucy körbe forgolódott, de senkit-semmit sem látott, rajtunk kívül. Én meredten a földet bámultam és szép lassan hátra fordultam. Ekkor megpillantottam egy piros lelket a folyosó végén.
Stella: Ott van! Látom!
Ekkor elkezdtem futni felé, a szellem megijedt és elkezdett ő is "futni" mármint repülni. Élesen elkanyarodtunk balra. Átment az egyik ajtón a "Belépni Tilos!" feliraton. Nem gondolkoztam mielőtt cselekedtem volna.
Mikor otthagytam szegény Lucyt egyedül valaki egy nagy éles fogakkal lehelt a nyakához.Vicsorgott a nagy fekete árny. Mikor Lucy megfordult egy fekete árnyat látott. A barátnőm meg is ijedt, sikított és elfutott. 
Az idegen: Jó illatod van.
Én hirtelen benyitottam és befutottam amikor nem kellett volna. Amikor észbe kaptam, hogy nincs semmi a lábam alatt, szívbajt kaptam. Lenéztem és kiálló nagy és éles vas, alumínium rudak voltak.
Elkezdtem lefelé zuhanni. 
Stella: Ááááááá!
Ezt a fekete árny is meghallotta és segítségemre sietett. Ellökött mielőtt 2 másodperc alatt felnyársaltak volna, a földre lökött engem. Hátat fordított nekem.
Stella: Ki-ki vagy te?
Az idegen: Miért keresed a veszélyt? Mért vagy ennyire kíváncsi?
Mikor fel akartam volna állni akkor kigáncsolt az idegen, megjelölt és eltűnt. Vérzett a bal karom annyira, hogy elájultam.
Egy zöld lélek állította meg Lucyt.
Zöld szellem: Bocsánat, igazán nem akartam.
Lucy sikított.
Lucy: Tünny el! Utálok sámán lenni! 
Összekuporgott és sírt.
Zöld szellem: Szerintem jobb lenne, ha megnéznéd a barátnődet.
Lucy: Hü? Stellát? Stella! Merre vagy!? Nem mond semmit, baj van!
Lucy eszetlenül elkezdett rohanni ő is ugyanarra futott, mint én. Csak neki az esze, mondta hogy "STOP!" és megállt. Látta, hogy sok vért veszítettem. Keresett egy másik útvonalat, de gyorsan. Megfogott és felvitt a gyengélkedőre.
Később...

   

Egy kedves új barát:

Később felébredtem a gyengélkedőben. Lucy azonnal felpattant a székről és oda jött hozzám.
Lucy: Minden rendben?
Stella: Mi történt? * *
Lucy: Láttam, hogy sok vért veszítettél és ezért bevittelek a gyengélkedőre.
Stella: Köszi. * , megöleltük egymást*
Lucy: Doktornő minden rendben Stellával?
Doktornő: Minden a legnagyobb rendben, most már. * * Stella drágám, ha azt akarod bent tarthatunk még egy éjszakára megfigyelésre.
Stella: Nem is tudom..
Doktornő: A te érdekedben. Hát az én javaslatom szerint bent kéne, de ha már jobban érzed magad nyugodtan menny csak el. * *
Stella: Köszönöm, de azt hiszem hogy jobb lenne, ha bent maradnék még egy éjszakára. **
A Doktornő kiment. Lucy azonnal felmászott az ágyamra.
Stella: Nem olyan a doktornő, mint a Soul Eater animéből a Medúzanővér?
Lucy: De! *C:* És segített nekem valaki.
Stella: Ki? * *
Lucy mellett megjelent egy zöld szellem. Kicsit megijedtem.
Zöld szellem: Ne ijedj meg tőlem. ** 
Lucy: Barátságos. **
Stella: A tesi tanár is azt mondta, hogy ne játszunk ilyenekkel! *D:* Te mért teszed?
Lucy: Nyugi, ez a szellem nyugodt, békés, udvarias. **
Zöld szellem: Pontosan! **
Stella: És mi a neved? **
Zöld szellem: Johnny, 1034 éves vagyok.
Stella: Ez azért durva!
Johnny alakot öltött.
Johnny: Így máris jobb! *, kezet rázott velem*
Stella: Ez a fizikai tested?
Johnny: Igen a sajátom.
Lucy: És igaz, hogy csak mi látunk téged?
Johnny: Igen. Senki nem lát, csak azok akik megérdemlik.
Stella: Megérdemlik?
Johnny: Akik különleges képességgel rendelkeznek.
Egész nap eltudtunk beszélgetni a szelemmel.
Stella: Tudod mit jelent ez a jel?

Johnny nem kicsit megijedt.
Lucy: Tudja, légyszíves mond el.
Johnny: Erről nem szeretek beszélni, de látom hogy neked Stella rossz dolgok fognak történni veled.. * *
Stella: Ezt hogy érted?
Johnny: A nagy fekete árny.. Ő művelte.. Én nem tudom, hogy ő ki valójában de halottam egysmást mit csinált..
Lucy: Mit?
Johnny: Az áldozatokat, akiket megment azok tartoznak neki és csak 1 évet adok nekik és kinyírja őket..
Stella: Mi?!
Johnny: Igen.. Ezért biztonságban kell téged helyezzelek, de úgy látom nem csak téged szemelt ki hanem a barátnődet is...


   

Információk szerzése:

Felpattantam.
Stella: Hogy érted ezt? Kérlek mondj még többet!
Johnny: Háát.. Jó van. Az a fekete árny évente 1 egérlányt szemel ki. Lehet ez még csecsemő, kisgyerek, idősebb.. Szóval értitek.
Bólintottunk.
Lucy: És most, hogy-hogy kettő?
Johnny: Hát Lucy neked a véred tetszik neki, Stellát meg-megmentette. 
Stella: Úgy érted, hogy vámpír? A vér szerint.
Johnny: Talán. Senki-sem tudja, még az én jó barátom is.
Lucy oda fordult hozzám.
Lucy: Mit éreztél mikor megmentet?
Stella: Gyorsan történt, nem hiszem hogy feltudnám idézni a dolgokat. De megpróbálom.
Erősen elkezdtem gondolkozni.
Johnny: És te Lucy, mit éreztél?
Lucy: Hidegséget és leginkább dögszagot, de volt közte egy reménytelenség is. Brrr... Kiráz a hideg, ha csak arra gondolok.. * :S *
Stella: Tulajdonképpen gyorsan történtek a dolgok így szinte ugyan az, mint Lucy csak nekem más volt.. **
Johnny: Hogy?
Stella: A hidegség ez is itt volt, csak én nem éreztem dögszagot rajta hanem inkább mikor nyáron virágoznak a rózsák.
Lucy furcsán nézett rám.
Lucy: Ugyan arról beszélünk? **
Johnny: Igen. Ez is különös.. 
Lucy: Mi?
Stella: Még ott volt a reménytelenség és a remény is, benne.. Nagyon gyors volt és erős.
Johnny: Jóh, ne fojtasd tovább Stella. Mh.. Azon gondolkoztam, hogy ti hogy-hogy ugyan arról beszéltek és mégis különbözik a véleményetek és az élmények is.. Lehet, hogy Lucy a valóságban él és gondolkozik, Stella te meg más dimenzióban.. Mintha összhangban lennétek azzal aki megmentett..
Stella: Lehet, bár kitudja.. Kérdezhetek valamit Johnny?
Johnny: Természetesen.
Stella: Akiket megmentet az a fekete árny nevezem úgy, mint egy démon inkább.
Johnny: Mi van vele?
Stella: Akiket megmentett azok mind összhangban voltak?
Johnny: Mh.. Ezzel most meggyőztél ezzel a kérdéssel, de sajna nem tudom. *:/* Hát talán, bár nem biztos.. A vér szerintiektől függ.. Elkezdek azért kutatni. **
Stella: Köszi. **
Johnny azzal elment.
Stella: Mennyünk.. **
Lucy ezt várta már. Segített felállt és a végén csak eltaláltunk az ebédlőben.
Tesi tanár: Késtek! De hagytam pár szelet fincsiséget!
Lucy: Elnézést, csak kisebb baj volt.
Leültünk, ettünk és közben mesélt a Tesi tanár.
Stella: Mesélne nekünk a 4. rétegről?
Lucy: Igen!
Tesi tanár: Örömmel. ** A negyedik réteg, én úgy mondom hogy egy dimenzió váltás kezdete. Hogy miért? Abban a dimenzióban a holtak, démonok és egyéb furcsa lények lakoznak.
Stella: És mi lenne, ha az a dimenzió össze lenne már kapcsolva a mi dimenziónkkal? Mint egy híd.
Tesi tanár: Érdekes kérdés, hát abból katasztrófa lenne.
Lucy: És ez megfog történni?
Tesi tanár: Azt mondják a sámánok, hogy már össze de az erősebb és az okosabb sámánok azt mondták, hogy pont halloweenkor lesz. Megnyílik mind két kapu.
Stella: Ez nagyon sci-fisen hangzik.
Tesi tanár: Mert az is.
Johnny megjelent, elkezdett ugrálni. Megböktem Lucy-t.
Lucy: Elnézést. Egy pillanat. *kiment* Miaz?
Johnny: Stella ugye nem Halloweenkor született?
Lucy: De! Mi baj van azzal?
Johnny: Nagyobb, mint gondolnád..

   

Johnny és Bro titkos életük:

Lucy: Miért?
Johnny: Amiről az a fickó beszélt, most az előbb.. Aki Halloweenkor születik, vagy egyéb ünnepkor akkor valami furcsaság fog történni vele. Nem kockáztathatok! Meg kell, hogy védjelek titeket. Remélem megértitek.
Lucy: Meg, de.. *sóhajtott egyet*
Johnny: Igen, mi a baj?
Lucy: Féltem a barátnőmet.
Johnny: Megértem. Az én haverom is ugyan úgy féltett engem. A veszélytől.
Lucy: Miért? Mi történt? **
Johnny: Gyilkosság történt. Éppen korházban látogattam meg a nagyapámat, mire kint mindenki elkezdett futni és sikoltani. Mire kinéztem egy eszement fogott egy kést és mindenkit megölt. Mi elbújtunk a nagyapámmal, ő nagyon halálosan beteg volt és csak miattam maradt életben. ** Emlékszem, hogy még nekem mit mondott.. „Fiam menekülj, engem hagy itt én már öreg vagyok ehez.” De csak nem hagytam ott a nagyapámat, mivel az apám elhagyott minket így az anyám, nagymamám és a nagyapám nevelt fel. Túl fontos volt nekem, így tolókocsiba ültettem és kirontottunk. A lépcsőn nem tudtunk lemenni, mert tiszta vér volt minden. Így beszálltunk a liftbe, más vészkijáratok nem voltak. Mikor becsukódott a lift ajtó, akkor kinyitotta a liftet és bejött, valahogy engem nem látott, mert már akkor is átlátszó volt a kezem én meg viszont féltem. A semmiből eltűntem a szeme láttára így a nagyapámra koncentrált. Meg akartam védeni, de nem bírtam. A nagyapám utolsó szava az volt, hogy: „Viszlát kisfiam, büszke voltam rád.” És azzal megölte a nagyapámat. Tudta a gyilkos, hogy ott voltam. *beleütött a falba* Mikor újra látszódtam neki rontottam, de ő túl erős volt. Visszarúgott a nagyapám mellé és a gyilkos gyorsan elvágta a köteleket, és azzal zuhanni kezdtünk, vagyis csak kezdtem. Így haltam meg, egy liftbalesetben. Persze a sajtók máshogy írták le a történteket..
Johnny-t annyira megingatta a múlta, hogy elkezdett sírni. Potyogtak a könnyei. Lucy ő is elszomorodott és megölelte.
Lucy: Át tudom érezni. És sajnálom. ** Hányan voltatok a családban?
Johnny: Anyu, nagyapa, mama, egy bátyám,- egy nővérem, két húgom és egy öcsém. Szeretett teljes család voltunk. Mikor az anyám meghallotta a híreket, hogy miket pletykáltak mások ő oda rohant a tett helyére. Látta a nagyapám holttestét..
Lucy: És a tiedét? **
Johnny: Az enyém.. Két helyen volt a testem.
Lucy: Kettő!? Azt hogyan? * D: *
Johnny: Összepréselt minket a lift, másik helyen meg felnyársaltak. Én sem értem, hogyan.. Elvileg az egyik ő volt az eltitkolt ikertestvérem.. **


Hát ez így van. Johnny-nak volt egy ikertestvére, a szülei nagyon sokat vitáztak a hátuk mögött míg ők kint fociztak és játszottak addig a szülők vitáztak. Az ikertestvérének Bro volt a neve. Ezért mikor megtudta Johnny, hogy létezett egy ikertestvére azonnal felvetette a nevét.
Tulajdonképpen annyira lesokkolta Johnny-t, hogy már nem láthatja az ikertestvérét soha többé hogy elkezdett felejteni dolgokat. És így az emlékeimből kimaradt mind ez. Az apja elvitte Bro-t. S, soha többé nem látta.
Bro gazdagságban és szeretett hiányban nőtt fel, míg találkozott egy lánnyal. A lány megváltoztatta az életét és az életkedvét pozitívra. De egy halálos betegségben nőtt fel Elisabeth és így ágyba kényszerült. Bro- meg-meglátogatta a gyilkosság napon, mindketten elhunytak.
Johnny szegénységben, de teli szeretettel és vidámsággal nőtt fel. Ő viszont taszította a lányokat egyikkel sem akart megismerni, ő a nagyapjáért és a családjáért élt. Segített mindenben amiben tudott.

   

Kis előadás:

Lucy: Résztvétem. *,megölelte*
Addig Stella komoly beszélgetést indított el a Tesi tanárjával. Mikor Lucy és Johnny visszatért addigra Stella végzett a beszélgetéssel. Lucy odarohant hozzá.
Lucy: Nah mi volt?
Stella: Nagyából semmi érdekes.
Johnny: Azt kötve hiszem.
Stella: Csak annyit mondott nekem, hogy ő is látta régebben a fekete árnyat, vagyis a démont. A szülei sámánkodásra akarták, hogy járjon de ő mégis a bootcampre járt. Csak annyit mondott, hogy ő rég óta félt kisegér korában ezektől a dolgoktól így megfutamodott.
Johnny: Ő találta ki a 4. réteget.
Lucy: Szóval ez azt jelenti, hogy nincs is 4. réteg? Hála az égnek!
Nagyon megkönnyebbültünk.
Stella: Nem.. Ez nem stimmel itt valami..
Lucy: Hogy érted?
Stella: Úgy hogy mivan a démonnal?! Csak képzeltük az egészet?
Lucy: Nem hinném, mert Johnny tudott valamit.
Mindketten ránéztünk.
Johnny nem akarta elmondani az igazságot, félt hogy minél nagyobb gondba fogja sodorni Lucy-t és Stellát. Így csak kisrészletekben mondott el mindent.
Stella: Jóh, mindegy mennyetek, mert már kezd sötétedni.
Johnny: És veled mi lesz?
Stella: Semmi megleszek.
Johnny: De vigyázz magadra.
Stella visszament a gyengélkedőre és lefeküdt aludni, addig Lucy és Johnny elmentek haza.
Stella egész éjszaka forgolódott az ágyban, hajnalban felkelt.
Stella: Nem tudok aludni! Grrr…
Felpattant az ágyban vitt egy égő gyertyát és kiment a folyosókra. A folyosók tiszta korom sötét volt. Néhol égett a pilács.
Megéreztem, hogy a hátamon végig futkos a hideg. És ugyan azt az illatot éreztem mikor az a démon megmentett engem. Fel is figyeltem. A folyosóvégén megint ott volt az démon szerűség.
Az idegen: Gyere, előre.
Selymes hangon mondta nekem, hogy hova mennyek. Elvitt engem, mint a GPS az úti célhoz. Egy könyvtárban találtam magam, a semmiből.
Az idegen: Kapcsold fel a lámpát.
Fel is kapcsoltam. De ekkor a démonnak a hangja is elhalkult. Hátam mögött ott állt az a piros szellem, de nem vettem észre. Szétnézelődtem, és megtaláltam azt az anyagot ahová mentünk volna kirándulni. Bele olvastam és hírtelen a könyvből szellemek, jöttek ki. És a Shaka Ponktól a Story O’ my LF-t kezdék el nekem énekelni. Persze én élveztem a kis előadást.

Stellának eljátszották, amik meg fognak történni, amin változtathat, hogy ne így legyen.

   

Démon vs. piros szellem harca:

Mikor az előadásnak annyi volt az idegennek a hangja újra felszólalt. A jel a bal karomon elkezdett éget és vörösen fényleni.
Stella: Közel van?
Forgolódtam mindenhova. Hirtelen előttem támadt a semmiből, megnyalta az égő jelemet.
Az idegen: Mhh… Lassan lejár az időd.
Pszihopatán mosolygott felém. Hírtelen a semmiből megjelent az a titokzatos piros szellem és neki támadt/rontott.
Piros szellem: Hagyd őt békén! Ne merdd bántani! Fuss! Stella Fuss! És fogd meg ezt!
Stellának adott egy nyakláncot a mancsájába.
Az idegen: Kinyírlak szellem!
Elkezdtem esztelenül rohanni. Berontottam a leány wc-be.
Johnny: „Vedd fel a nyakláncot!”
Hangokat halottam Johnny-tól és fel is vettem.
Johnny: „Ne félj, ez meg véd.”
Mikor az idegen megtalált engem hírtelen beakart jönni a testembe, de hirtelen egy fénylő buborék körbevett engem. Elkezdett fényleni a jelem és a szemem is.
Stella elűzte a démont és elájult.
Később…

   

A kommunikáció:

Később felébredt a gyengélkedőn.
Stella: Huh? Mi történt?
A nyaklánc és a könyv is mellette volt egy kis komódon. Óvatosan felkelt és megnézte a nyakláncot. 
Stella: Egy ezüst kereszt? Rajta rózsák? *._.* Jéé itt a könyv!
Kezébe is vette, a nyakláncot letette. Lucy korán jött be.
Lucy: Jobban vagy?
Stella: Igen. **
Lucy: Milyen könyvet találtál? És mi történt, jól aludtál?
Stella: Egy könyvet és egy titokzatos piros szellem adott egy nyakláncot.
Meg is mutattam.
Lucy: Mh.. Ez fura. Nincs is itt semmi!
Stella: Hogy érted ezt? Nem látod? A nyakláncot?
Lucy: Igen, de ebben a könyvben sincs semmi írva.
Stella: Mi!? Hogy érted ezt?!
Kinyitottam a könyvet és tényleg semmi nem volt benne. Egy írás se.
Stella: Ezt, hogy? Tegnap este még benne volt.. *:I* És a nyaklánc? Azt sem látod?
Lucy: Nem.
Stella: Mi történik itt?
Johnny meg is jelent előttünk.
Johnny: Az történt, hogy ez a könyv csak esténként látszanak rajta az írások. Mondán, hogy ez egy lélek könyv. A nyaklánc meg csak te illetve a lelkek látják. Úgy látszik, hogy te Stella, te más vagy.
Stella: Hogy érted ezt?
Johnny: Úgy, hogy kiemelkedő sámán leszel és Lucy fog téged követni. Mennyünk el innen.. Itt csak gondok lesznek.
Felkerekedtünk és elmentünk. Vittem a könyvemet és a nyakláncomat is. Mikor kiléptünk az épületből vihar volt.
Stella: Utálom a vihart… Brrr…
Johnny: Semmi para.
Stella: De te ezt nem érted, Johnny! Kiskoromban én és Luis a kisöcsémmel mindig is utáltuk a vihart és féltünk tőle.
Ekkor hírtelen a mellettünk lévő fába becsapott egy villám én felugrottam Lucy karjaiba.
Lucy: Te tényleg félsz!
Stella: A kisöcsémet is kikell hozzuk az óvodából! Ő is fél a vihartól.
Johnny: *sóhajtott* Oké. Mennyünk.
Visszagyalogoltunk az óvodához. Bementem.
Stella: Jó napot! Az öcsémért jöttem.
Óvónő: Luis az öcséd?
Stella: Igen. Bemehetek?
Óvónő: Természetesen.
Bementünk, ő ott kuporodott össze az egyik ágyán. Hozzá értem.
Stella: Gyere, Luis mennyünk haza. **
Luis: Stella? Stella!
Egyből megörült és az ölembe ugrott. Felöltöztettem és kimentünk a szobából. Jeremy-vel megint összefutottunk.
Jeremy: Szia Stella! **
Segített felállni.
Stella: Szia. Hogy-hogy te itt?
Jeremy: Jöttem Nelly-ért. Kikért minket a szülőnk. Amúgy jól vagytok? És te?
Stella: Értem. Jól, köszi. ** Mi ilyenkor hazamegyünk Luis-sal amikor vihar, van. Utáljuk a vihart és félünk is tőle. **
Jeremy: Semmi baj, megértem. Én is kiskoromban féltem a vihartól, de én már kinőttem. Egyébként szép a nyakláncod. **
Visszanéztem.
Stella: Köszi! ** Vár, mi!? Te látod?
Jeremy: Igen. Nem tudtam, hogy vallásos vagy. **
Stella: Nem vagyok..
Visszafordultam Lucy-hoz ő meg elröhögte magát.
Stella: Ahj! Te láttad a nyakláncomat! Mért csináltad ezt?
Lucy: Bocsi, bocsi, bocs, de ezt nem lehetett kihagyni. ** Johnny ötlete volt.
Johnny: **
Stella: Úgy vicceljél meg, meg te Johnny hogy összehajtogatlak titeket, mint egy pillangó és kiváglak titeket az ablakon. **
Elmentünk hazafelé.
Luis: Szóval Johnny?
Stella: Höh? Jaj semmi! Csak.. csak.. csak.
Johnny: Jó napot kis úr. *, kezet fogott vele*
Luis: **
Stella: Várj! Mi?! Te látod?? 
Luis: Igen. Szimpatikus. **
Stella: Nem kéne neked is sámánkodásra járnod?
Luis: Nem én sajt begyűjtő leszek. Anyuék azt mondták, hogy előnyre teszek szert.
Lucy elment. Johnny, Luis és én leültünk az asztalhoz.
Stella: Hogy mi? De neked is a sámánkodásra kéne jelentkezned.
Luis: De anyu azt mondta..
Johnny: Stellának igaza van. Ha látsz engem és a lelkeket, akkor sámán leszel. Idéztél már meg valamit?
Luis: Igen. Egy dobozt.
Johnny: Stella és te?
Stella: *o.o* Én csak.. Én még nem. ** Nekem valami más volt.
Johnny: És mi?
Stella: A kedvemhez megy ez az egész, én valami természetfeletti vagy egyszer a radiátor felmelegedett, míg a többi jéghideg volt. Mikor az egyik osztálytársam felidegesített kirobbantottam a palackját… Még mit mondtak Luis? Én mit csináltam kiskoromban?
Luis: Csak annyit, hogy te kiskorodban elkezdtél lebegni. Az apánk és az anyánk meg azt akarja, hogy bootcampra járjak vagy sajt begyűjtőnek.
Stella: ** De neked sámánkodásra kell járnod.
Johnny: Érdekes sztorik jönnek elő mostanság.

   

Ismerős hangfálj:

Stella: Hát igen.
Johnny: Itt hagyunk titeket, Stella ordíts ha segítség kell. ** Lucy mennyünk.
Elmentek.

Estefelé lefektettem aludni Luist. Egy nagyot csapott a villám és elment minden áram, meg is ijedtem. Azonnal egy gyertyalángot gyújtottam és leültem az apám irodai asztalához, letettem a lélek könyvet. Azt hittem, ha kinyitom, megint látszik rajta az írás, de nem így volt. Aggódóan lapoztam, az összeeset és sehol egy írás se volt. Eldobtam, véletlenül megállította a gyertyának a lángja és elkezdett égni kicsit.
Stella: Ne, ne, ne, ne, ne, neee!
Gyorsan kivettem az égő tűzből, magától elfojtotta a tűznek az égését.
Stella: Hüh?
Újra kinyitottam és az írások gyertya mellett látszódtak. Érdekesen figyeltem az egészet.
Stella: „Az egészséges lélek, az egészséges elmében és az egészséges testben lakozik..” *:I* Szóval… 
Találtam a hát oldalán egy kazettát is, lejátszottam.
Kazetta: „E halloweeni éjszakán a szertartások szerint végezzük el a következő szertartásokat. Most gyújtja be az üstöt! Ez-az! Így tovább! És most jöjjön az alany!”
Vége lett a szövegnek. Elszakadt a csíkja.
Stella: Ne, kérlek, ne!
Próbáltam megcsinálni, de nem sikerült.
Stella: Mi a folytatása!? Akarom tudni!
Verni kezdtem az asztalt, Luis szerencsére nem ébredt fel. A kezem elkezdett átlátszó lenni, leejtettem a kazettát és egyben a könyvet is.
Stella: Ez mi!?
Elkezdett potyogni a könnyeim.
Stella: Ez nem történhet meg!

A nyaklánc is leesett rólam. A sokktól elájultam.

Később:
Luis ébresztett fel.
Luis: Nővérem ébredj! Mi történt?
Nagy nehezen felkeltem.
Stella: Mi-mi, mi történt velem?
Luis: Láttam, hogy elaludtál.
Felkeltem a földről.
Luis: Gyere! Csináltam neked reggelit! **
Kihurcolt engem nagy nehezen.
Stella: Nem kellett volna. **
Korgott a hasam. Luis megetetett.. **
Stella: Mennem kell suliba, mert mindjárt elkések!
Luis: Szombat van nővérkém! **
Stella: Hála az égnek. *vissza ültem*
Azon gondolkoztam egész hétvégén, hogy ki lehetett az a rejtélyes hang. Ezt elmondtam Luisnak és mondta, hogy megjavítja nekem a kazettát. Ismerős volt a hang rajta..

   

Egy rossz álom:

Suli mellett azon gondolkoztam, hogy vajon igaz e amit a könyvben volt. Véletlenül össze futottam Jeremy-vel és Lucy-val.
Stella: Oh, elnézést!
Jeremy: Fura, hogy mindig össze futunk! **
Stella: Jeremy és Lucy? Mit kerestek együtt? Ez ciki.. *elpirosodtam*
Jeremy: Jaj, ne hogy félre értsd. ** Csak a barátnőd mesélt rólad, hogy milyen vagy. **
Jeremy meg fogta a kezemet és a szemembe nézett. Johnny megjelent Lucy mellett. Nagyon elpirosodtam.
Johnny: Hadjuk a gerlepárt! ** Lucy mennyünk.
Jeremy megakart volna csókolni, de én elfordítottam a fejemet.
Stella: Sajnálom.. De nem lehet.. Akár mennyire is akarnám..
Jeremy: Oh, értem. Semmi baj, csak teszteltelek. ** Látom, hogy éretten viselkedtél az előbb és nem olyan vagy, mint mások.
Stella: Hogy érted ezt? És csak teszteltél!? * *
Jeremy: Jaj, ne vedd magadra! Csak tudni akartam volna, hogy mit reagálsz.
Jeremy gyengéden megölelte Stellát. Stellának elkezdtek potyogni a könnyei.
Stella: Sajnálom.. Mennem kell.
A lelke kikerült a testéből.
Ez nem is én voltam! Ez ki!?
Látta megint a fekete árnyat.
Stella: Johnny! Vigyázz a testemre!
Johnny belebújt Stella testébe és ő kezdte el irányítani és elment vele suliba.
Stella: Hééé! Várj! Ki vagy te!?
Fekete árny megfordult és nem szólt semmit.
Fekete árny: Látom gyorsan tanulsz! Ez tetszik! ** A lelked gyönyörűű!
Stella: Nem, nem az nem lehet! Ez csak egy álom!
Elkezdtem a fejemet forgatni megcsipkedtem magamat, hatalmasat koncentráltam. Hirtelen a könyvem mellett ébredtem fel.
Stella: Ez csak egy rossz álom volt! Huh! Höh? Még nincs áram? És holnap suli? Na ne mááár!
Benéztem az öcsémhez és ő még mindig aludt, szerencsére. Becsuktam az ajtót és akkor toppant be anyám és apám. Megterítettem nekik, hogy ebédeljenek. Később....